(Elnézést kérek mindenkitől, aki kétszer kapta meg a hírlevelet, a szolgáltatóval voltak problémák)
Most Móni, kissé rendhagyó, de nem kevésbé magával ragadó írását olvashatjátok:
Érkeznek jelzések hozzám az utóbbi időben a Kedves Olvasóktól, barátoktól, családból, hogy sok probléma, fájdalom és félelem van mostanában körülöttünk. Milyen ?okosat?, jó tanácsot mondhatunk vajon ilyenkor mi asztrozófusok, írók, lelki segítők? Sokat gondolkoztam ezen mostanában. Hogy és mivel tudnék én segíteni ebben? Engedjetek meg most nekem a szokásos csillag-fejtés helyett inkább egy személyes vallomást.
Többször is utaltunk rá az utóbbi hetekben, hogy aktiválódott már az Égen az a Neptun-Jupiter együttállás, ami csak nagyon ritkán (körülbelül tizenegy évente) adatik meg. A legnagyobb csodája ? ahogy Balázs írta nemrég ? a GYÓGYÍTÓ EREJÉBEN rejlik. Hogy a lelkünk legmélye gyógyulhat most meg minden múltból cipelt fájdalomból, csalódásból.
A hatás legelején azonban azt is tapasztalhatjuk, hogy alaposan ?felduzzasztja? a félelmeinket és a lelkünk legmélyebb, legfekélyesebben tátongó sebeit is kinyitja és két tenyérrel alaposan beletapos, hogy először még jobban fájjon, még jobban égjen a lelkünk pokla. Ezeket a napokat éljük most. Tudjuk jól, hogy amikor elesünk és nagy seb lesz a lábunkon akkor is először a gennynek kell kijönnie a mélyből és csak utána forrhat össze a seb.
A lélek is ugyanígy működik. Persze meggyógyulhat a felszínen ? akár többször is életünkben. Amikor úgy teszünk, mintha ?minden ok? lenne ? mintha már nem is fájna, nem is érdekelne.. Aztán elég egy kis szikra. Egy pici emlék-foszlány a múltból. Egy arc, ami váratlanul felbukkan előttünk a forgalomban. Egy hang, ami megszólal a vonal túlsó végén. És végünk van. Újra forog velünk a világ, újra dideregni kezd a lelkünk, újra pörgetnek az ujjuk körül a félelem-démonok. Mert a lelkünk csak felületesen gyógyult. De a mélyben benn maradt a gennyes váladék. Mert annak idején nem tisztítottuk ki onnan alaposan. Hát erre a tisztulásra kapunk most lehetőséget a Vízöntő múlt vízében!
Pár hónapja fenekestül felfordult az egész életem. Feldobott nekem a Sors egy labdát, amit miközben lecsaptam, közben leszálltam a pokol legmélyére. Azt hittem új esélyt kapok egy újrakezdésre, de valójában nem történt más, csak felszakadtak a régi sebeim és a mélyre temetett csalódás kupacaim újra ott tornyosultak az életemben. Amitől korábban annyira féltem hát most feketén ? fehéren bekövetkezett. Azt mondták az Égiek: ?Itt van, nézz bele jó mélyen! A te félelmed, hát üldögélj vele esténként egyedül a szobában meghitten, ha már évek óta olyan kitartóan dédelgeted magadban. Most éld át .. ? Először nem értettem. És folyamatosan az járt a fejemben, vajon miért történik meg velem újra ugyanaz ? már sokadszorra. Miért léptem bele ugyanabba a cipőbe? Miért töri fel újra olyan fájdalmasan a lábam ez a cipő, hogy már csurog a vérem és üvöltök a fájdalomtól? Miért kapom ezt az élettől? Hát ezt érdemlem? Mit vétettem? Piszkosul sajnáltam magam. Én szegény ?
Balázzsal átbeszéltük ezredszerre is nagy bölcsen, hogy milyen csodákat rejt magában ez a Jupiter ? Neptun együttállás, milyen leírhatatlan gyógyító energiák fognak működni benne. Közben lázadtam magamban: de hát akkor velem miért történik ez a nagy fájdalom most?! Miért kell újra ekkora csalódást átélnem?! Én boldogságot vártam, miközben csak a pokol bűzős bugyrait szagolgatom.
Aztán megértettem, hogy ez pont a gyógyulási folyamat része! Most vagyok az elején, abban a stádiumban, amikor a Jupiter kiárasztó ereje felduzzasztja a lelkem legmélyén olyan régóta elfedetett és mélyre temetett lelki sebeimet. Mintha az összes múltbeli félelmemet (még a gyerekkoriakat is!) összegyúrták volna egy nagy gombóccá és azt alaposan a fejemhez vágták volna.
Miközben próbáltam meglátni a helyes utat és zavarodottan kóvályogtam a ?tuti választ? kutatva, az jutott eszembe, hogy mégis hogy jövök én ahhoz, hogy mindenféle okosságokat írjak itt Nektek a Csillagokról, ha a saját életemet sem vagyok képes megoldani? Úgy éreztem hiteltelenné válok saját magam előtt. És akkor történt valami. Látszatra nem nagy dolog ? mégis a legnagyobb mágia a világon.
Hoztam egy döntést. Úgy döntöttem, hogy én igenis boldogságra születtem! És úgy döntöttem, hogy akkor most meggyógyítom magam. Nem várok semmilyen külső segítséget, nem kapaszkodok ezúttal senkibe ? és semmibe ? csak felnézek a Csillagos Égre, lehunyom a szemem és leszállok egészen mélyre önmagamba, ahol a legrejtettebb kincseimet őrzöm és felhozom onnan a felszínre a hitemet, a lelki erőmet, a tisztán látásomat, a szeretet energiáimat és átadom magam a gyógyulásnak.
Nem rohanok, nem kapkodok, csak tisztítom magam ? lelkileg. És ha eljön az ideje, amit kell, vagy akit kell, most elengedek. Megsiratom, elbúcsúztatom, hagyom hadd menjen tovább a saját útján, ezúttal örökre. Nélkülem. Nem használom tovább mankónak. Elég erős vagyok, tudok én egyedül is járni! És közben nem menekülök el a fájdalom elől. Ellenkezőleg: farkasszemet nézek vele. Belenézek a legnagyobb poklaimba is ? úgy kristálytisztán, csupaszon, ahogy vannak. Hadd fájjon! Hadd fakadjon ki az a genny! Alaposan megnézem, hogy abból, amit eddig cipeltem magammal az úton mi a múlt – és mi a jövő. A kettőt tisztán különválasztom. És ami múlt, azt itt és most egy döntéssel elengedem és végleg lezárom. Ami pedig a jövő (vagy annak a lehetősége) annak kinyitom a kaput. Ha akar, bejöhet ..
Hosszú, hosszú évekig éltem úgy az életemet, hogy mindig azt hittem a gyógyír, a segítség kívül van, muszáj ?kapaszkodnom? valamibe (vagy valakibe), mert különben elzuhanok a betonon és szétütöm a fejem. Ez a mostani újabb csalódás döbbentett rá arra, hogy tévedek! A megoldás, a gyógyír valójában bennem van. A titkos elixír pedig a belső hit és a szeretet ereje, amit a legnagyobb bajban önmagam felé kell fordítanom. Aztán ha már én meggyógyultam, akkor ? és csak akkor ? tudok segíteni vele másoknak is.
Megértettem, hogy Fentről iszonyúan vigyáznak rám. Hogy számíthatok Rájuk. És Önmagamra. A Belső Vezetőmre.
Tudom, hogy sok Bennetek a kérdés. De nehéz így megmondani, hogy kinek mit hoznak ezek az idők. Attól függ, hogy ki milyen múltból cipelt lelki sebeket őriz magában, amikkel ezúttal végleg le kell számolnia. Van, akinek most kell majd elengednie valamit (vagy valakit), akihez már csak félelemből vagy megszokásból ragaszkodott. Van, akinek meg kell bocsájtania egy régi ?cserbenhagyást? vagy csalódást és újra egy-séget kell kovácsolnia a két-ségből. Van, aki lehetőséget kap most az újrakezdésre, ha szembe mer nézni a félelmeivel és mer áldozatot hozni érte. Van, akinek fel kell ismernie végre az igazi útját, és hogy nem gátolhatják ebben tovább a félelmei.
Mindez egyéni sorsúttól függ, mi ?bölcselkedők? nem láthatunk bele Mindnyájatok életébe külön-külön. A válasz Bennetek van! Egy biztos: a teljes gyógyulás most Mindnyájunknak megadatik! De nem várhatjátok ölbe tett kézzel! Nem várhattok a külső segítségre! Mert a Jupiter azt üzeni, hogy higgyetek önmagatokban, higgyetek a szellemi vezetőitek segítő kezében és merítsetek most egy nagyot azokból a szeretet-erőkből, amiket hoztatok magatokkal! Tenni kell érte! És ha Ti is aktívan részt vesztek benne, akkor a Jupiter és a Neptun energiái valóban egységgé forrnak Bennetek és feltöltekezve a Kiscsikó csillagkép megújító erejével most minden múltbeli sebet begyógyítanak a lelketek legmélyén.
Kétféle gyógyulási mód lehetséges. Lesz, akinek a gyógyulás kívülről érkezik: egy új szerelem, egy baráti kéz, egy csodálatos új lehetőség képében. És lesz, aki teljesen önállóan ? mankók nélkül ? egyedül gyógyul meg, a saját belső energiái által. Azt is elárulom, hogy ez utóbbi a tartósabb és biztosabb gyógyulás. Mert ha megérzitek a saját belső erőtöket, akkor bármilyen nehéz helyzetbe sodorjon majd Titeket az élet, akkor is biztosan meg tudtok majd oldani mindent, ha épp nem lesz mellettetek egyetlen ?mankó? sem.
Ha asztrológusként kérdeztek egyet biztosan mondhatok: minden feladathoz, amit kapunk az életünk során egyben hozzuk magunkkal azokat az erőket is, amivel megoldjuk azt. A legnagyobb gyógyír, az igazi titok ugyanis nem kint van, hanem bent. Ott van a Lelketek mélyén! Hozzátok hát a felszínre és gyógyítsátok meg vele magatokat! Minden erőtök meg van hozzá! Tizenegy évente van ilyen csodálatos lehetőség! Hát éljetek vele! Higgyetek a lélek erejében!
Veres Mónika
#1 by katalin on 2009. május 10. vasárnap - 22:01
Quote
Kedves Mónika.Nagyon hasznos volt számomra ez a vallomás.Egy barátnőmmel ugyanez történt a napokban.Próbáltam segíteni neki.De talán a te vallomásodból többet tanul majd.
Köszönöm. Katalin
#2 by Ágnes on 2009. május 10. vasárnap - 22:20
Quote
Kedves Mónika!
Mintha rólam szólt volna az írásod első része.:) Amikor már azt hinném, hogy túl vagyok “rajta”, sikerült elengednem végre,akkor történik valami…egy egészen pici dolog is elég, és újra kezdődik minden…
Köszönöm mindnyájunk nevében ezt az írást, a vallomásodat…biztos vagyok benne, hogy sokaknak segítettél vele!
A legjobbakat kívánom Neked! Ágnes
#3 by Gizuska on 2009. május 11. hétfő - 04:54
Quote
Drága Mónika, s csillagleső társaim! Olyan jó köztetek, jó ilyen mélységében figyelni az életet. Az én tapasztalatom az, hogy a legnagyobb szenvedés hozza ki azt a felismerést, hogy a kapaszkodó, mankó, biztos pont az életünkben ott van, ahol a lelkünk összeér a JÓISTENNEL. Ott boldogok, nyugodtak, magabiztosak vagyunk, nem félünk, mert tudjuk hogy a legjobb helyen vagyunk. Arra mindig számíthatunk, mert az mindíg ráér, kéznél van, s ott mi vagyunk a legfontosabbak. Ott olyan döntések születnek, amitöl mindenki jól érzi magát.
Kívánok szép napokat, s “aha” élményeket!
#4 by Katika on 2009. május 11. hétfő - 05:50
Quote
Kedves Mónika és Balázs!
A legnagyobb bizonyíték a Kimeríthetetlen Szeretet létezésére többek között, ha ilyen vallomásokat, írásokat olvashatunk. Emlkedjünk mindannyian együtt! A Fény legyen mindenkivel!
Köszönöm Nektek és mindenkinek, aki megosztja velünk az érzéseit!
Katika
#5 by Kiss Ildikó on 2009. május 11. hétfő - 05:59
Quote
Szia Mónika,
Jó tudni, hogy nem egyedül van az ember a problémáival, gondjaival.
Nagyon nem szeretem sajnálni magam, mégis sikerül mindegyre.Viszont ha kellő figyelmet szentel az ember a belső, lelki gondokra, és valóban gyógyulni akar, akkor ez sikerül, ahogyan Te is állitottad. A lényeg, hogy akarjunk gyógyulni.
Én sokszor vagyok annyira kényelmes, hogy nem akarok tovább lépni, mert jól esik sajnálni, illetve sajnáltatni magam, persze ez mindig utólag derül ki.
Minden jót.
#6 by Vajda Anikó on 2009. május 11. hétfő - 06:47
Quote
Kedves Mónika!
Az írásod a lehető legjobbkor jött…Köszönöm.A cipőm hasonló..Sokat szenvedtem a múltban.Nem akartam elhinni,hogy vége.Nálam egy szerelemnek.Mindent elkövettem ,hogy bebizonyítsam magamnak az ellenkezőjét!Görcsösen ragaszkodtam valakihez,aki évek óta bizonyítja,hogy nem szeret.Naiv voltam ,hagytam MAGAM kihasználni.Csalódás ,fájdalom ami bennem van.De hiszek Magamban.El akarom hinni,hogy sikerülni fog.Nem vagyok rossz ahogy beállítanak,csak nem a MEGFELELŐ emberrel voltam együtt.Nehéz az elengedés,de muszáj,hogy saját magamnak jó legyen!!!!!!!Mert csak úgy adhatok jót másnak,ha Magamat szeretem!!!!!!
#7 by Ódry károlyné on 2009. május 11. hétfő - 07:01
Quote
Kedves Mónika!
Tulajdonképpen már mindent elmondtak előttem, újat nem tudok mondani. Köszönöm az írásod (az írásaid), mert valóban erőt lehet meríteni belőlük. Nemcsak én, hanem a közelemben élők is a leírtakhoz hasonló gyötrelmeket él meg. Egy szeretett férj hirtelen halála, teljes anyagi csőd, és még sorolhatnám. Való igaz, hogy a problémáinkat csak mi magunk tudjuk megoldani, erre senki más nem képes. A kérdés csak az, hogy hogyan. Ehhez van szükségünk a segítségre, a segítségetekre.
További szép napot, és már nagyon várom a következő írásod.
Ary
#8 by Napsugar on 2009. május 11. hétfő - 07:12
Quote
Kedves Mónika!
Mintha rólam írtad volna a fenti sorokat. Csak döbbenten ülök a számítógép előtt. Mindent pontosan ugyan úgy fogalmaztál meg, ahogy én is érzem! Köszönöm szépen, hogy megmutattad a “választási lehetőségeket” is. Valahol belül én is azt érzem, hogy egyedül kell megbirkóznom ezzel a nehéz feladattal, pedig én is mindig kívülről várom/vártam a segítséget!
Bízom benne, hogy hamarosan pozitív változásokról fogsz beszámolni!
Az biztos, hogy nekem nagyon sok erőt adtál a továbbiakhoz!
#9 by Ritu on 2009. május 11. hétfő - 07:13
Quote
Kedves Mónika!
Köszönöm a megerősítést, pont így gondolom én is, ahogyan leírtad!
Rita
#10 by Sophie on 2009. május 11. hétfő - 07:40
Quote
Köszönöm!!!!!!!!!!!!:-)
#11 by Kuliné Etelka on 2009. május 11. hétfő - 07:57
Quote
kEDVES MÓNIKA!
KÖSZÖNÖM ,HOGY ÁT ADTA GONDOLATAIT, BIZTOSAN NAGYON SOK EMBEREN SEGITETT.
ÉN MOST ÉLEK ILYEN NEM SZERETEM ÉLETET,REMÉLEM MEGBIRKÓZOM VELE.MÁR MA ÉLEK IS A TANÁCSÁVAL .TISZTA ÉS SZERETŐ SZIVVEL, KÖSZÖNI eTELKA NÉNI.
#12 by Mara on 2009. május 11. hétfő - 08:02
Quote
Mónika Kedves!
Írásodat olvasva nem akartam hinni a szememnek mert egy az egyben magamra ismertem.53 évesen soha nem látott családi háború dúl köztem és a testvéreim közt és mindez az édesanyánk betegsége miatt.Fájdalmas időszakot élek át és bizony már eljutottam odáig,hogy kimondtam:gyűlölöm a testvéreimet(jajj de fáj ez is)
Hogyan tovább?Van e balzsam ezekre a lelki sebekre?hol van a testvéri szeretet?
Mert bizony nem a fizikai sebekbe (szúrt,lőtt,vágott) halunk bele,azok egy idő után úgyis begyógyulnak de a lelki sebek amiket egymáson ejtünk (akarva-akaratlan) azok halálosak!
Mónika!
Kapaszkodót adtál,rávilágítottál arra amire én nem is gondoltam……
Bízom benne,hogy a lelkemben rejlő gyógyító erő ugyanolyan erővel tud feltörni belőlem mint az a bizonyos “gennyes góc” ami mostanában aktivizálódik.
Kívánok mindnyájunknak erőt kitartást és csodás gyógyulást!
Szeretettel:Mara
#13 by Fekete Judit on 2009. május 11. hétfő - 08:30
Quote
TI Kedves emberek,
osztom az előttem szólók véleményét, és mivel többen ugyanazt észleltük, hát mit mondjak, ” nem hatnak rám a nehéz szavak, csak légy önmagad…” ez 1 idézet, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy annyira felkavart az írás, hogy döbbenten ülök a gépemnél, és “senki nem mondta, hogy könnyű az élet, de mégis érdemes élni…”/bocs,h. ennyit idézek/ egyszerűen: IGEN! ma már érdemes volt felébredni. Napok óta nyomaszt valami, ami már szinte felőrölt. Már megtörtént, régebben, és nem értettem, miért lehet, h. újra …mostmár értem. Alig várom, hogy megosztjam ezt az ismeretet, az arra rászorulókkal. KÖSZÖNÖM:
Judit
#14 by Fekete Judit on 2009. május 11. hétfő - 08:52
Quote
Újra én vagyok,mikor valami megmagyarázhatatlan megtörténik velünk, amire nem számítottunk,ráadásul még fáj is, bizony nagyon nehéz megértenünk, mi miért van. Ragozhatjuk sokféleképp, amíg nem vagyunk túl rajta, éget és fáj és szenvedünk, őrlődünk, hibáztatjuk magunkat.A sok megválaszolatlan kérdésre a válszt magunkban kell megtalálnunk. A belső béke, egyensúly, nyugalom olyan kincs, ami nem pótolható Nagyon nehéz döntés előtt állok, szinte 2 hete egyidőben kaptam , amire végképp nem számítottam. Kétfajta helyzettól, mindkettő helyzet a jövőmet építette volna, ami segített volna kimászni, az amúgy már egy ideje megoldhatatlanságból. Aztán teljes csőd. Évek óta ezotériával kapcsolatos témákat nézegetek, mivel a lányom 5 éve foglalkozik vele, de higyjétek el, most még az sem volt elég, hogy a megszokott segítségekhez folyamodjak, ami sokszor már könnyített, pl. Meditáció, Angyalkás dolgok. Képzeljétek azt is tudom, a lányom miért nem erősködött próbálta maximálisan odatenni magát, hogy segítsen. Hát ezért. Saját magunkban kell megtalálni a megoldást, önzetlenül, feltétel nélkül hinni!! Ez az egy módja van, hogy épüljünk, felődjünk. Még nem vagyok túl rajta, de köszönöm, hogy rátok találtam,mindenkinek a lehető legjobbat, Mónikáéknak sok pozitív visszajelzést,
Judit
#15 by Vági Ilona on 2009. május 11. hétfő - 09:14
Quote
Kedves Mónika !
Ez igy van ahogy leírod köszönöm megerősítettél, hogy nem hiába volt az idő ami eddig eltelt az életemből.
Én is megküzdők én magammal, ha kell eddig is megtapasztalások voltak többnyire mankóval, tanulással, kérdésekkel arra a feletetek keresése életenben. A mesteremet, segítőimet már egy hónapja elengedtem, először olyan üres volt körülöttem, bennem minden szinte hiányoztak, de elmúlt.
Szombaton este úgy aludtam el , egy szó nagyon jól esett nagy örömmel felszabadultan mélyedtem álomba, és Vasárnapra virradóan az álmomban a régi önmagam meghalt, elveszett, köddé vált. Egy egész boldog igaz emberke lettem ezáltal.
De ha az igazi titok a gyógyír akkor állok elébe, tudom mivel most már rájöttem a megtapasztalásaimból, mert ezt választottam, és jó volt.
Most már csodálatos lesz, mert szeretem, tisztelem magam igy ahogy vagyok.
Mivel én vagyok egy egységes kerek megismételhetetlen sokszor egy csoda, mert vonzom a szeretetemmel.
Ezen megyek keresztül, és mondom én is neked nem csak gyötrelem a genny el-
távolitása, henem mostanában öröm,boldogság, na meg még a saját csodáim is,
amit már élvezek számtalanszor.
Na munkára fel te frankó csaj.
Köszönöm, hogy megerősitettél hitemben : Ilike.
#16 by Márti on 2009. május 11. hétfő - 09:59
Quote
Kedves Mónika!
Teljesen egyetértek az előző hozzászólókkal! Én is pont ilyen döbbenten ülök a gép előtt, mint mások. Totál mintha az én gondolataim írtad, írtátok volna le. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan azonos cipőben járunk! Én még azt is látom magamtól, hogy nekem kell tenni valamit! Beszélgetek az angyalokkal is, de nagyon elkeresedett vagyok. Még nem vagyok túl rajta. Bízom benne, hogy az erőm elég lesz az út megtalálásához.Mindenkinek erőt és sikereket kívánok! Üdvözlettel: Márti
#17 by Somlai Erzsébet on 2009. május 11. hétfő - 11:02
Quote
Kedves Mónka!
Nagyon sokat segített írásod,belülről tudom,hogy a vélt és valós sérelmek,
melyek lehúznak,visszavetnek mindenben.Megerősítettél köszönöm.Hosszú évek óta cipelek egy súlyos sérelmet,mely megmérgezi napjaimat.Nem tudtam felülemelkedni,megbocsátani azt a rágalmat,melyet egy gyűlölt rosszindulat szült ellenem.Rávilágítottál,hogy ez az ami mindig visszavet az útamn.Biztos vagyok benne,hogy sokunknak segitettél abban,hogy a helyes útra lépjünk,és szeretet közvetítsünk annak is aki árt nekünk,mert a szeretet ereje mindent legyőz.
#18 by Balázs on 2009. május 11. hétfő - 11:22
Quote
Kedves Csillagleső Barátaim!
Amikor múlt héten kértem Mónit, hogy írjon számotokra egy tőle megszokott, bensőséges üzenetet erre a hétre, magam sem gondoltam, hogy ez lesz belőle.
S amikor elküldte az írását, majd kiugrottam a bőrömből, hiszen tudtam, hogy EZ AZ, pont erre van szükség most.
Kívánom, hogy nagy erőt tudjunk magunkból meríteni, s a hitünk még erősebb legyen!
A Fény kísérjen utatokon,
a héten még jelentkezünk
Balázs
#19 by Varga Erzsébet on 2009. május 11. hétfő - 11:54
Quote
Kedves Mónika!
Szívemböl szóltál, még el is pityeregtem magam. Látom a sorsokat magam körül, és természetesen élem a sajátomat is. ?n is ugyanezeket tapasztalom. Mindenhol, mindenkiben, és mindenféle szinten. En is csak a saját példámat tudom elmondani. Csak egyetérteni tudok Veled. Igazad van. Elözö életeimböl ill. gyermekkori élményeim (félelmeim )szakadtak fel, törtek felszínre, olyan dolgok, amikkel most szembesülnöm kell. Ha akarom, ha nem. Sok szenvedésen vagyok túl, és sok tanuláson, valamint csodán is. Azt kell mondjam, hogy nagyon megéri, hinni, szeretni, hálával fogadni a (belsö-külsö)tanításokat. Ezek mind fejlödésünket szolgálják. A félelmekkel szembenézni. Miután ezeket megtetted, nem riasztanak többé. Ami utána marad, és ahogy folyamatosan számolod fel ezeket, a szeretet, harmónia, és a béke. Jó az a tudat és érzés, hogy az ember segítökkel érkezett a földre, akiktöl mindig feltétel nélküli szeretetet kap, és a megfelelö tanítást. Minden helyzetben. Sokszor én is felülröl nézem magam. Látom fizikai-lelki -szellemi szenvedéseimet, sokszor tévedéseimet. Jó érzés, könyörülettel, megbocsátással, és szeretettel nézni önmagamra. Ha én megérdemlem , akkor mások is. Ez mindenképpen megkönnyití a tanulási folyamatot. Hiszem és meggyözödésem , hogy folyamat végén – az alászállás után- megerösödve, tudással teli, megvilágosodva tudjuk folytatni utunkat. Jó volt kiirni magamból. Köszönöm!
Minden jót Neked! Erzsi
#20 by Ildiko on 2009. május 11. hétfő - 14:10
Quote
Koszonom koszonom koszonom.
En kulfoldon, egyedul, gyenge nyelvtudassal sokszor erzem a “poklot” es sokszor kell magamnak erot adnom, egyetlen “mankom” amit toletek tanulok, olvasok. Es ez most mindent visz…
Koszonom, koszonom, koszonom
#21 by Andi on 2009. május 11. hétfő - 16:32
Quote
Sziasztok Kedvesek!
Sokan éljük meg egyszerre ugyanazt, és nagyon sokat számít, ha erre van valamiféle magyarázat,ha tudjuk, hogy nem a mi készülékünkben van a “hiba”.
Tulajdonképpen én azt éltem meg nagyon intenzíven, épp e sebek szaggatása kapcsán, hogy ha megbízunk Önmagunkban, akkor tudjuk, hogy mit cselekedjünk, merre lépjünk, hogyan tovább, gyakorlatilag az Élet ( ami azonos Velünk) elénk teszi azokat a dolgokat, melyekre szükségünk van. Úgy “feladatot” pedig soha nem kap az ember az egyik kezébe, hogy a másikban már ne lenne ott a megoldás. Talán most érkezett el az az idő, ahol már nem túlélnünk kell, hanem élhetünk szabadon, örömben.
Furcsa mód én is ugyanazokat köröket futottam le, melyeket egy éve vagy régebben, a fájdalom sem volt kevesebb, de annyira erősen éreztem, hogy ha ezen túl vagyok, akkor minden rendbe jön, mint még soha.
Nagyon jók a csillag meséitek, szépséges , tiszta energiákkal van tele, köszönet érte! …. és mindannyiunknak kívánok sok-sok hitet és szeretet Önmagunkban, hogy ebből a csodálatos történetben megtaláljuk a magunk csodáját, a könnyek között bújkáló nevetést….
Andi
#22 by Fekete Judit on 2009. május 11. hétfő - 16:39
Quote
Kedves Mindenki!
Micsoda 1 nap ez a mai,reggeli írásom óta, egyfolytában történnek a dolgok, nem pozitívak. Pedig, amint itt olvasgattam olyan nagy mennyiségű tisztánlátás, nyugalom, szinte titokszerű csoda vett körül, aztán déltől kezdődött. Azt mondják most minden gyorsan fog történni, szinte észre sem vesszük. Egy dolgot, ami tudom lekell zárnom szinte könnyedén félig megtettem, mivel a másik féltől jön a visszajelzés, ezért még csak félig. Várnom kell vele hétvégéig. Aztán mondom jöttek a váratlan többi. Régi elintézetlen dolgok, de miért egyszerre, ha már lett volna rá módom, biztosan megtettem volna. Hát,mit mondjak. Az biztos, hogy alig várom, hogy kigyúljanak a csillagok és megkérdezhessem ugyan miért most kapom? Közben tudom, remélem, bizok magamban, muszály, nincs mankó ebben a percben, 1 sem. És akkor minek voltam én lelkitársa, mindene valakinek? Na ez az. Amíg szükség volt rám, és fordítva? Pedig jaj nagyon szükségem lenne rá, holnap megyek vissza az orvoshoz, még ez is. Közben lányom megjött az iskolából és szinte mindenki szenved valamitől. Ciprusi barátja, volt osztálytársnője a skypon, én elmondtam neki, hát azt mondja jönnek az energiák nagyon. Mindenkinek erőt kívánok:
Judit
#23 by Ivády Edit on 2009. május 11. hétfő - 17:12
Quote
Kedves Mónika!
Nagyon fáj még a “Mónika” név leírása is, hiszen egy Mónika vette el tőlem a férjemet.
Ez az év eddig maga volt a pokol. Január 1.-én, Újév napján közölte velem a férjem, hogy van valakije. Azóta őrlődök. Tudom, hogy a házasságom az utóbbi időben már nem volt igazán felhőtlen, sőt tavaly már én gondoltam, hogy ideje lenne véget vetni neki. De nem így gondoltam. Én nem egy harmadik, kívülálló személy miatt akartam elválni, hanem magam miatt és ezt a lépést én akartam megtenni. Nagyon nagy pofon volt ez attól az embertől, akit soha nem csaltam meg, akiről nem hittem volna hogy képes ezt tenni velem.
A lelkem nagyon sajog most. Csak azt kívánom, mielőbb kilépjen az életemből, hogy végre megnyugodjak és tisztán lássak. Egy kicsit egyedül kell maradnom, hogy később nyitott legyek az új életre, esetleg egy új kapcsolatra.
Köszönöm Neked és a többi hozzászólónak, hogy végre kezd kinyílni a szemem.
Edit.
#24 by Lilla on 2009. május 11. hétfő - 17:42
Quote
Kedves Judit!
Nagyon aranyos,és lelkes vagy,és egyben nagyon érdekes is.Csak egy kicsit így dumcsizzunk ismeretlenül.Feltettél egy csomó kérdést az írásodban,és megpróbálok segíteni,ha elfogadod.
A régi elintézetlen dolgok azért egyszerre jönnek,hogy ne halogasd tovább,már eddig is megoldhattad volna,akkor ott mikor probléma volt,biztos hogy volt rá módod.Most kénytelen vagy felfigyelni rá,igazából te akartad így!Különben mozdultál volna előbb.Na de ez többet nem fordul elő,mert ebből is lehet tanulni.
A társadtól pedig eddig tudtál tanulni,és nem tovább.Most megtapasztalod micsoda erő rejlik benned,mert mindenki csak annyi problémát kap,amennyit meg tud oldani.Ha mi ezt kívőlről látjuk,hidd el te is.Meg van hozzá az erőd,bízz magadban,és szeresd magad.Ettől leszel erősebb!!! Sok sikert!
Szia:Lilla
#25 by Fekete Judit on 2009. május 11. hétfő - 18:08
Quote
Kedves LILLA,
ha azt írom, éreztem és vártam, hogy valaki nekem válaszoljon vissza, elhiszed? Ismeretlenül és mély hála NEKED. Hű de szuper, hogy tudunk másra is figyelni, nemcsak önmagunkra. Általában a mások dolgát mindíg tisztábban, jobban érzékeltem és mire rám került a sor, nem – nem megtorpantam, és nem is elhanyagoltam, csak nem annyi erőt tettem oda, amennyi kellett volna. Nem szerettem magam eléggé, azt hittem, ha másnak adok, kapni is fogok. Talán nem is vártam semmit, ez volt a baj. De hiszen önzetlen, feltétel nélküli szeretetről ilyenkor beszélünk , nem? 45 éves múltam, tudom miről beszélek, eddig az élet nem hordozott a tenyerén. Továbsiklottam, még ha bántott is, vagy nem hagyott nyugodtan, mivel nem tudtam megoldani hát ezzel magyaráztam. Pár napja akadt a lányom erre a honlapra, de tudom mostmár naponta itt leszek. Köszi a biztatást, ez az kívülről nem látszik rajtam, soha semnki nem hinné el miben élek és éltem. Karma? akkor ezzel magyaráztam. Nem fogok megváltozni, sem rossz emberré válni, megpróbálok ugyanúgy mosolyogni, hátha másnak erre még nagyobb szüksége van. Lételemem volt a segítés. Mostmár tudom, magamra kell figyelnem, hiszen elég jel jött, és nem vettem észre, sajnos most egészségügyi problémák járultak hozzá. Hány éves vagy kedves Lilla? Én Szlovákiában élek, ölellek:
Judit
#26 by anita on 2009. május 11. hétfő - 18:20
Quote
Köszönöm!
#27 by szisza on 2009. május 11. hétfő - 20:23
Quote
Kedves Monika,
Nagyon felemelo volt az irasod, nem ertettem miert vannak nagyon furcsa almaim olyan emberekkel akik a multam reszei, de mar nincsenek jelen az eletemben, egy hete ez zajlik mindennap, a tudatalattim probal feltorni…
Koszonom.
#28 by Katka on 2009. május 11. hétfő - 21:29
Quote
Kedves Mónika!
Köszönöm ezt a lehetőséget!
Köszönöm a sorsnak, hogy ide hozott az oldaladra.
Nincsenek véletlenek, és ez már egyre nagyobb örömmel tölt el.
Hálás vagyok érte.
Katka
#29 by Deák Gyuláné on 2009. május 11. hétfő - 22:18
Quote
Kedves Mónika!
Nagyon jó dolog ilyen részletesen kitárni a lelki problémát, hisz igy nagyon sok ember nyitottabb,és valami picinyke kis dologban is, ebben az irásban de magára talál. Elgondolkodva azért a problémáin talál mindenki megnyugtató reményeket amit
csak szivből lehet érezni. és csak egyedűl lehet helyre hozni, ime a biztatással.
köszönöm a tájékoztatást.
#30 by Domin Jolán on 2009. május 12. kedd - 06:30
Quote
Köszönöm, hasznos volt, megértettem lelkem rejtett zugainak feltörését.
Engem úgy alkotott a teremtő, hogy a szeretetet mindenki irányában éreztem, és rögtön megbocsátok.
Magamnak azonban nehezen, de ezekben az órákban, valahogyan másként érzek, ….és ez JÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!
#31 by Judit on 2009. május 12. kedd - 08:14
Quote
Kedves Móni!
KÖSZÖNJÜK!
Judit
#32 by Szabó Katalin on 2009. május 12. kedd - 08:40
Quote
most élem át a poklok poklát a “geny” teljes feltörését, igaz a mankó nem megoldás még akkor is ha a saját véred gyermeked, szereteid is lennének.A csend és a v a j u d á s idöszeka segítség a gyógyulásban.Most engedem türelmesen,hogy tisztulva úja kezdjem.Köszönöm
#33 by Egri Dalma Irén on 2009. május 12. kedd - 08:53
Quote
Kedves Mónika!
Gyönyörűen megírtad ami most bennünk zajlik.
Őnmagunk tisztelete, felismerése és megbecsülése.
Sokat szenvedett a női lélek év milliók során.
Itt az idő a teljes gyógyulásra ki társal ki társ nélkül.
Mégis itt a polaritás elve jut az eszembe miért ne lennénk együtt egészek?
Persze egyedül megélni az egységet sokkal merészebb és időtálóbb.
Írj még kérlek sokat had tanulhassunk belőle.
Kívánok hozzá sok erőt és egészséget!
Üdvözlettel: Dalma
#34 by Búza Judit on 2009. május 12. kedd - 18:57
Quote
Móni írása megérintett mivel ugyanezt tapasztalom és a közvetlen környezetemben élők is. “Kegyelem Istentől, hogy ismét elénk hozza ugyanazt, amitől már annyiszor elmenekültünk, hogy végre jól csinálhassuk.”
Az utóbbi hónapokban már nem “akarok” semmit megérteni és úgy tárulnak fel előttem a dolgok, mint egy mesekönyv lapjai. Ahogyan ez az oldal is elémjött és végtelen élvezettel “lapozgatok” s figyelek az üzenetekre.
Nemrég megértettem valamit, s most ezt szeretném megosztani, talán megerősíteni, kiegészíteni vele Móni gondolatait.
Született egy felismerésem, ami szerint, a születéskor teljes és egész lénybe, lassan épül be az árnyékoldalam, ahogy az identitásom alakul, de mert az egészhez tenni nem lehet, ezért az egészből válik le valamennyi részem, hogy helye legyen az újnak, és a lélek nem szelektál “mi jó, mi rossz”, befogadja az újat, ha az,az árnyék énem részemmé lesz is. Ami levált az egészemből, mondhatni elvesztettem, az időben és térben ott marad, ahol történt, és az emlékezés nem más, mint a magam részeinek összegyűjtése, megfordítva a leválás beépülés folyamatot.
Nos talán ez az oka, ha “megint ugyan abban a cipőben járok…” Így hálás vagyok érte, s bár nem mindig sikerül elsőre másképp, a megszokás nagyon erős, de látom, s igyekszem, másképp cselekedni.
Köszönöm.
#35 by Lilla on 2009. május 12. kedd - 20:41
Quote
Szia Judit!
Remélem nem gond,hogy itt hozzászólás gyanánt egymással levelezünk.
Nagyon örülök,hogy nem ijedtél meg a levelemtől,tényleg önzetlenül történt.
Azt hiszem kaptál másoktól,de mivel te nem szeretted magad ezért “nem jött át”,vagyis nem azt érzékelted amit a küldő küldött.Az,hogy nem vártál semmit az abszolút jó,hiszen működik a feltétel nélküli szeretet.De vajon tényleg nem vártál semmit? Akkor most miért fáj mégis? Én is átmentem ezen csak remélem,hogy letudom úgy írni,hogy neked is jó legyen.Amíg nem szereti az ember magát feltétel nélkül,addig nem érzékeli azt sem,hogy szeretik.Csak fejben tudja,de az nem ugyanaz,mintha szívvel érzi is.
Az én korom itt a földön 41 év,de egy nagyon öreg lélek vagyok.
Nagyon fontos,hogy ki mit lát rajtad? Lehet,hogy direkt jó,hogy nem látlak, így nincs álarc.Hidd el mindenkinek meg van a maga sorsa,karmája és mindenkinek a sajátja a legnehezebb. Mert ott van a tanulni való amire vállalkoztál,amit meg kell tanulni az mindig nehezebb,mint amit tudunk valahonnan már.
Az egészségügyi problémád is arra utal,hogy fizikai szintre került a lelki problémád,mert hiszem,hogy minden betegségnek lelki oka van.
Hát jó messze laksz,de látod megtaláltuk egymást,nincs határ az élet mindent megold,mert véletlenek nincsenek.
Üdv:Lilla
#36 by Kitti on 2009. május 13. szerda - 05:36
Quote
Újabb és újabb erőt merítek ilyen sorok olvasásakor. Az én életem is romokba dőlt az elmúlt pár hétben, voltak előjelek, de az igazi pont az i betűre pár hete, hirtelen és elképzelhetetlen erővel borított mindent. Természetes állapota az embernek az önsajnálat, a félelem és az ezekkel tornyosuló kilátástalanság. Aztán tegnap volt egy álmom… Az autóm felső részét ellopták, megmaradt az alváz és az ülések…, s reggel amikor felébredtem tudatosult bennem, hogy mindent elvehet az “élet”, de az alapok, a szilárd alapok megmaradnak, azok az enyémek, a HITEM, a belső erőm, amikből újra fel tudom építeni az életem, újra tudok haladni. Igen az erő bennünk van, de ott van a segítség mégha csak egy álom erejéig is…:-)
Üdv.: Kitti
#37 by Németh Istvánné on 2009. május 13. szerda - 05:38
Quote
Kedves Mindenki!Nagyon örülök,hogy bekerültem ebbe a társaságba”véletlenül”.Kb.12 éve,hogy meg van a horoszkópom és mondhatom,nagyon nehezen jutottam idáig,amikor is már nagyjából értem,hogy mi miért van.Pontosan úgy vagyok,ahogyan Ti,sok-sok bukáson mentem keresztül.Úgy gondolom,hogy mostmár elég volt a pokol bugyraiból és hiszem,hogy lenntről csak fölfelé van.Én most vagyok azon a ponton,hogy 47 évesen értem azt el,hogy megmondjak dolgokat az illetékeseknek.Félelmeim nagyon nagyok voltak,de amíg ezen nem lépünk túl,tényleg nem tudunk előrébb lépni.Nézzetek szét a környezetetekben élő emberek között.Kik használtak ki,kik tapostak a földbe,kik csináltak hülyét belőletek?Vallom és vallottam eddig is,hogy csak azt lehet kicsinálni,aki hagyja.Nem haragszom az emberekre,mert ők ilyenek,amilyenek,de azért tudtak velem bármit is tenni,mert hagytam,ők csak kihasználták ezt a lehetőséget.Higyjétek el nekem,hogy ha ezt a részét is az életeteknek megpróbáljátok helyre rázni,működni fog.Persze nézni fognak,hogy most meg mi lelte ezt az embert,mikor eddig nem szólt egy szót sem?Sokszor,szinte az egész életemben megalázkodtam mindenki előtt,csak hogy mindenkinek jó legyen,csak hogy engem ne bántsanak.És láss csodát,mégis azt kaptam.Tudták,hogy velem mindent lehet,ki is használtak,amiért mégegyszer hangsúlyozom,ÉN voltam a hibás.Ezen az úton lépkedek most,hogy ez megváltozzon,nem kell hozzá harag és kiabálás,csak csöndes “odavágás”.Itt az ideje,hogy tartsuk magunkat valamire és meggyőződésem,hogy ez is feltétlenül szükséges hozzá.Az emberek nem fognak megváltozni,nem is tiszte senkinek,hogy megváltoztassa Őket,de az az én dolgom,hogy mihez aszisztálok és mihez nem.Remélem,hogy nem untattalak Benneteket az írásommal,mindenkit segítsenek a csillagok,a fény felé menjünk,ott van az,csak nem vesszük észre!puszi:Éva
#38 by Andi on 2009. május 13. szerda - 07:02
Quote
Jó reggelt , szépséges napot!
Elindult a “lavina”
)))), nincs kedvetek ezt fórum vagy találkozás formában folytatni esetleg?
Olyan sokan vagyunk közös tapasztalatokkal…..
Andi
#39 by Balázs on 2009. május 13. szerda - 07:57
Quote
Kedves Mindenki!
Tervezem egy fórum nyitását itt az oldalon, hogy egymással megoszthassuk ezeket a tapasztalatokat, felismeréseket, élményeket… mindenfélét.
Néhány héten belül lesz ár időm elkészíteni…
A Fény kísérjen utatokon!
Balázs
#40 by Fekete Judit on 2009. május 13. szerda - 08:59
Quote
Lillának!!! és a többi Mindenkinek: Kitti, Andi és Németh Istvánné, tényleg szuper, hogy összeverődtünk és Balázs ígéri lehet fórumozni …
már vártalak,tegnap orvosoknál voltam a kislányom 18, de öreglélek, éppúgy mint TE. Május 20-án megyek kórházba 1 nap, remélem, de túl kell rajta lennem. Hát persze, hogy várom, vártam azt az önzetlen feltétel nélküli szeretetet, amit adtam. Jött is valamilyen szinten, amikor éppen nem vártam, nem kértem és nem akartam a világtól semmit.Túl kemény leckéken mentem keresztül, elvoltam, elkellett lennem. Tegnap véletlenszerűen utamba jött 1 lehetőség, lehet a jövőmre nézve hoz valamit.Még lesem zárul az egyik és jön, akkor az ember mikor legyen okosabb? Lehet az a bajom nem tudok unatkozni, lelkesedéssel fogadok minden kis jót, ezt látják bennem. Mosolyogsz, csillog a szemed, és máris ott a pozitív energia, amit de szívesen birtokolnak, persze van kivétel, de az kevés. Persze, hogy nincs határ és ez jó tud lenni, az esztergomi határnál élek, és nem gond, jártunk Bpestre is, mikora lányom karácsonyi ajándékként 1 ott lévő Angyalkás-tanfolyamot kért. Aztán megnézte és számár aelég volt 1-en résztvenni. Ő egy csodálatos Ember!!! 1987-ben 2 nap alatt elvesztettem egészséges, gyönyörű 14 hónapos kislányomat, akit szoptatttam soha nem volt beteg, a kórház mulasztást követett el, de a Csernobilre fogták! Nem tudom, de szerinted, ha most nem kérek segítséget azt az úgynevezett “mankót” most hogy megyek a kórházba is, jelenti azt, hogy erősödöm? Nem vagyok szenilis, de 2 éjjel nem aludtam, néztem a HOldat, csillagokat és kértem az Univerzumot csak a nekem legelviselhetőbb megoldást adja. Kicsit olyan titokzatos, mintha várnék valami csodát, tehát újat, nem tudom megmagyarázni mi ez.
Mindenkinek további erőt, lelki békét, merjetek írni, kiírni magatokból,ha ez Mónikáékank nem gond, akkor nekünk se legyen az. 3.ik napja ezt teszem lés jó a közérzetem. Hacsak 1 kicsit is tudunk egymásra hangolódni és jó szót adni,biztatást, már megérte, Sziasztok!
Lillám!Köszönöm, hogy Rád találtam, ha gondolod mail-címet is cserélhetünk,
ölellek: Judit
#41 by Gizuska on 2009. május 13. szerda - 12:26
Quote
Kedves kis Társaim!
Hallgassuk együtt azt a zenét a You tuben, “Most múlik pontosan”
Csík zenekar előadásában. A fórumot előre is köszönjük Balázsnak.
#42 by Engie on 2009. május 13. szerda - 12:45
Quote
Sziasztok!
Ezeken megyek át én is…szinte szóról szóra, ahogy Móni leírja.
Kitartás mindenkinek, már nincs sok hátra!
Engie
#43 by Ehmedelin on 2009. május 15. péntek - 14:03
Quote
Heló.
Nos, az én véleményem azthiszem teljességében különbözni fog bárkitől aki ide írt.
Én úgy gondolom, ha az emberek úgy kezdenek el gnodolkodni, hogy a segítséget, az erőt önmagukban keresik, akkor még inkább elfognak egymástól távolodni. Ezt tapasztalom is. Rengeteg dolog van, amit az emberek előrébbvalónak tartanak a világban, mint saját embertársaikat, nem kellene még ebben is így gondolkodni. Úgy vélem, ha ti kedves írók, úgy vélekednétek, hogy lelki erőt más emberektől gyűjtötök, tanácskéréssel, beszélgetéssel, barátság kialakításával, sokkal közelebb kerültök egymáshoz. Nem csak a férjet, feleséget, gyerekeket kell mankónak nézni. Miért rossz az, ha valaki elesettebb? S segítséget mástól vár, mert önmaga nem képes megoldani a problémáját? Vagy ha úgy érzi, nem is akarja, mert sokkal jobban esik neki valakire támaszkodni, valakit érezni a háta mögött, akihez mindig lehet fordulni? Örök barátságok ezért nem léteznek.. mert az emberek nem azt tartják a legfontosabbnak… Mindenki csak a saját életét tartja a legfontosabbnak, család, munka, rokonok. Ismeretségek. De hol vannak a barátságok??? Miért csináljátok magatoknak a problémát? kérdem én. Miért nem próbáltok meg boldogok lenni egymással, egymásért?
Most még azt is magatok akarjátok megoldani, amiben lehet jólesne tételezzük fel; NEKEM segíteni? Tanácsot adni? ez mi, ha nem elhidegülés más emberektől? Magadba akarsz nézni? Akkor nézz magadba azért, hogy helyesen döntesz-e, vagy döntöttél-e aznap. Ne azért nézz magadba, hogy ne kelljen másoktól segítséget kérned. Miről szól a barátság, ha nem arról, hogy mindkét fél egyformán segít a másiknak, ha az bajban van? Mert szeretik egymást… Szeretet ereje… hát valóban nagy, de így nem lesz az, csak max családon belül……….
Remélem jól fejeztem ki magam, és értettétek a mondandóm.
Üdvözlettel
#44 by Balázs on 2009. május 16. szombat - 11:10
Quote
Kedves Ehmedelin!
Nagyon köszönjük a hozzászólásodat!
Balázs
#45 by Balázs on 2009. május 16. szombat - 12:02
Quote
Beüzemeltem a Fórumot, egyenlőre csak teszt jelleggel, és angol nyelvű, a magyarítást keresem…
Oldalt a “Forum” linken, vagy pl itt éritek el:
http://csillagbolcselet.hu/forum/beszelgetesek/beszelgessunk/
Regisztrálni kell a bejegyzés írásához.
Üdv,
Balázs
#46 by Kata on 2009. május 18. hétfő - 13:47
Quote
Kedves Mónika!
2 éve vált tőlem el a férjem, magamra maradtam 2 kicsi gyermekkel. Azóta is a “muszáj erősnek lenni” elvét gyakorlom. Nagyon sokat fohászkodom, meditálok, én magam is foglalkozom asztrológiával,ami a mindennapi életemhez sok erőt ad. De a múlt héten egy pillanatra elveszítettem a hitem. A sok teher, a sok hitel, a kevés fizetés..azt hittem, összeroppanok, amikor is egy olyan ember nyújtotta felém a kezét, akire álmomban sem gondoltam volna, ámbár évek óta kölcsönösen merítünk erőt egymás gondolataiból.De ami a lényeg, hogy a gyógyító erőt rendkívül erősen érzem magamban..az újjászületést rendkívül erősen érzem magamban.Valószínű a 2 napig tartó sirdogálásomat-amit egyébként nem szoktam- is ennek köszönhetem.Tisztulás.Imádom a Jupiter és a Neptun együttállását,már csak azért is, mert a személyes képletemben e 2 bolygó trigonban van egymással.Nagyon köszönöm Nektek mindazt az Írást, Bölcseletet,amit eddig olvashattam, hallhattam, nagy segítség az emberiség számára!
Áldott, szép napot kívánok!
Kata, 2009. május 18.
#47 by Királyhidi Gyuláné Éva on 2009. május 18. hétfő - 14:18
Quote
Kedveseim! Móni levele nyomán sokan ébredtek rá arra,hogy hasonló cipőben járnak. Egyetértek azzal a levéliróval kinek véleménye szerint jobban tesszük, ha nem magunkba fordulva oldjuk meg a problémánkat.Időnként saját gondolatainktól nehezen szabadulunk, körbe-körbe járunk és nem találjuk a kiutat.Két lehetőség van a kilépésre az egyik, hogy egy barát kilök,/ csak lökve lehet és sebészkéssel, őszintén / a másik,lecsendesítve az elmét segitőinktől tanácsot kérni s azt megfogadni. Ez a megoldás több időt, önfegyelmet és az önsajnálat felfüggesztéeét követeli. Kedves druszám: Némethné Éva, szinte szószerint irtad le az én saját történetemet. Többször elmultam már 16 éves és sorozatosan idéztem elő a történéseket, szinte sugallva gyertek itt vagyok lépjetek rám. Végül megelégeltem s azt tettem amitől a legjobban féltem. Megváltoztam. Kiút mindenkinek van, kívánom, hogy minél rövidebb idő alatt találja meg aki keresi.
Sok szeretettel Évanéni
#48 by Chi*** Csapó Ida on 2009. május 30. szombat - 16:22
Quote
Nagyon lélekemelő írás volt, és nagyon hiteles – köszönöm, és örülök, hogy olvashattam. Vélesen
(= nem véletlenül) rárímel arra is, ami éppen az egyik fő foglalatosságom: a spirituális intelligencia.
Bőségben áldott szép hosszú hétvégét kívánok mindenkinek – szeretettel: Ida ***