Kedves Csillagleső Barátom!

Nem, most kivételesen nem a Te külső vagy belső átalakulásodról van szó, hanem a Csillagbölcselet.hu oldalról magáról. 🙂

MA EGY ÉVES A CSILLAGBÖLCSELET.HU

Ugyanis pontosan MA egy éve történt meg az, hogy útjára indult a Csillagbölcselet oldal, igaz akkor még más formában, az asztrozófia.blog.hu címen.

Eltelt egy év, az őszi napéjegyenlőség másnapján, elindulunk a belső világba. A nyári külső világosságot most belső fénnyé kell szépen lassan alakítanunk, eljött az “öregkor” s a nagy bölcsességek beérésének ideje, készülés a télre…

S ahogy említettem az elején, az elkövetkező napokban az oldal új “dizájn” fog kapni, az átállás alatti esetleges problémákért elnézésedet kérjük.

Addig is engedjétek meg, hogy megosszak veletek valamit: “Nem-is-tudom-hogy-mutassam-be” olvasótól(?), Zoétól kaptam egy csodás írást az őszi napéjegyenlőségről, ez következik most:

– – –

Őszi napéjegyenlőség (Szeptember 22.)

A térben a NYUGAT pontja, a napnyugta, ahol a fény eltűnik a szemünk elől, és levonul az ?alsó világba?. Ősz van. Az aratás ideje, a betakarításé, a szüreté.

Amely magot tavasszal, a tavaszi napéjegyenlőségkor elvetettünk, annak gyümölcsét most learatjuk. Amit elindítottunk akkor, az most láthatóvá válik a külső világunkban is, a fizikai síkon. Mert ez a Föld-energia pontja (ideje).

A betakarított termést pedig elraktározzuk, a begyűjtött tapasztalatokat feldolgozzuk a következő 3 hónapban. Belső, láthatatlan munkát végzünk, ahogy a nap is eltűnik a szemünk elől. Ha nem a tudatosan elindított energiáink térnek vissza hozzánk, akkor most a külvilágunkban történt események gyökerét megkereshetjük korábban az időben, az életünkben. Megláthatjuk, mi tért vissza hozzánk. Ebből felismerhetjük öntudatlan teremtéseinket is.

Ezen a ponton az időben tudatosan elengedhetünk dolgokat az életünkből. Olyanokat, melyek már megkötnek, nem szolgálják a fejlődésünket, melyeken túl kellene lépnünk. Mint a kinőtt ruháinkat, úgy vethetjük most le a kinőtt élethelyzeteinket, körülményeiket, szokásainkat, betegségünket, ragaszkodásainkat, félelmeinket, társaságunkat, kapcsolatainkat, munkánkat, rögeszméinket…stb. Ez szintén igényel egy belső döntést, egy számbavételt, életünk mérlegelését, amit ezen a másik egyensúlyi ponton most könnyen megtehetünk. Mivel ez az időpont is a fény-sötétség, a tudatos-tudattalan világ egyensúlyát hordozza (a nappal hossza megegyezik az éjszakáéval), alkalmas a számvetésre.

Itt azonban nem ültetünk, nem új dolgokat indítunk el, hanem temetünk, búcsúzunk, hiszen ez a halál, az elengedés a fény eltűnésének a pontja. Remek idő arra, hogy minden felesleges dolgot kiszórjunk az életünkből (tudatilag, és a fizikai síkon megnyilvánítva, jelezve egyaránt), hogy rendet tegyünk, hogy csak azt hagyjuk meg kint és bent, amire valóban szükségünk van, amivel valóban együtt akarunk élni. Remek alkalom ez a fordulópont továbbá arra, hogy ezzel az energiával a hátunk mögött most hozzányúljunk olyan kényes kérdésekhez az életünkben, amelyekhez máskor nem lenne elég erőnk. A beragadt élethelyzeteink, – melyek a szenvedés forrását jelentik az életünkben ? most könnyebben megragadhatók. Elég ezen a napon belül meghoznunk az elengedéssel kapcsolatos döntésünket, és azt szimbolikusan (a szertartás keretében) megnyilvánítani, testet adni neki. A következő 3 hónapban az elengedésünk elkezd megnyilvánulni.

Szer-tartási ideje a napnyugta, iránya a Nyugat, a földön ülve, fekve, vagy állva, kenyérrel, és borral ünnepelve a természet bőségét, a termékenységet, és saját döntésünket.

Zoé